Kori blogja

A mostani hétvége nagyon jól telt... na semmi nő, de szombaton életemben először egy igazi Kareokee estre mentem, egyáltalán nem bántam meg, nagyon jól énekeltek... egy olyan klubb volt, ahova láthatóan sokszor mennek fix emberek, komolyan tiszta koncert feeling-em volt. Nagyon élveztem!

A Vasárnapi program sem volt kevésbé érdekes, Salsa Pókerre mentem, vagyis a salsa közösség álltal rendezett pókerbajnokságra, ahol kb 50-en képviseltették magukat a népek. Meglepetésemre eljutottam a döntő asztalig (utolsó 10) és végül a 9. helyen végeztem, de igazából azért, mert már elég késő volt és eltaktikáztam a dolgot, pedig biztosan lett volna esélyem.. hát apróságokon múlik sokszor! :) De büszke vagyok és tök jó érzés, még soha nem voltam így rendezett pókeren sem!

:) Annyira régen írtam, hogy már rossz blogcímet írtam a böngészőbe...

Átolvastam az utolsó bejegyzésem és eszméletlen mennyi minden ávltozik az ember életében ennyire rövid idő leforgása alatt... teljesen más érzések, élmények kavarognak bennem!

Igyekszem gyorsan összefoglalni pár dolgot... Természetesen azóta többször is voltam bringával dolgozni, nagyon jó volt, ha ismét jobb idő lesz, nem olyan mint most, akkor újra és újra elő fogom vennni a bringát. Vettem is rá egy új km órát, deelég nehézkes a felszerelése, lévén, hogy vezeték nélküli...

Kalandok nem igazán voltak, bánom is meg nem is, bánom, mert elég magányos vagyok, de nem bánom, mert tudom, hogy nem ez kell... jöhetne már egy komolyabb nő, akire számíthatok és nem nekem kell állandóan futni utána. Persze szó sincs arról, hogy kényelmesen csak azt várom, hogy majd felbukkan és én nem teszek az egészért sokat, de ne legyen egyoldalú, ahogy eddig éreztem folyton...

Tegnap beszéltem pár szót egy nagyon aranyos lánnyal Badoo-ról, nem várok semmit az egésztől, csalódtam már eleget ahhoz, hogy tudjam ez max az előszoba ajtaján való kopogtatás, de a remény benne mmindíg fellángol ilyenkor és ha végre kapnék is esélyt valakitől, akkor azt hiszem nagyon meghálálnám! Legyen az Kriszti, Edina vagy bárki más...

Sok lánnyal beszélgetek, de a legtöbb csak barátkozik, igazából szerintem ő maguk sem tudják mit akarnak, de abban valahogy biztosak, hogy velem nem randizni akarnak, csak barátkozni... nem tudom ennek mi lehet az oka, valószínű, hogy nem egyértelmű jeleket sugároztam és barátságként kezdtük a kapcsolatot... Ezen mindenképpen szeretnék változtatni, ezért is hagytam fel mindenféle kalanddal már lassan 2 hónapja.... Nem eröltetek semmit, ha rám nem kíváncsiak, én sem vagyok kíváncsi másra, aki pedig eleve kizárja, hogy esetleg, talán lehet is valami később, arra meg nem fecsérlem az időt, de ez igaz arra is, akit folyton én keresek és nem érzem azt a viszonzást, hogy legalább felhív ha kerestem párszor. Erre pedig elég gyenge kifogás a rosszkor hívtál, vagy nincs időm.. hiszen ha ő felhív azt akkor teszi amikor akar.

Summa summárum a lényeg, hogy társra vágyom és ezt ha kell reklámtáblán hírdetem! :) Keresni kéne egy jó társkeresőt, de abban régen elég sokat csalódtam, így egyenlőre ódázom és nem túl nagy lelkesedéssel kezdek neki.... az élő ismerkedésben meg már régen nem bízom, túl felületesek a nők.. és azért írom, hogy ők, mert a pasik engem nem érdekelnek és mivel csak a nőket tudom példaként felhozni ezért a NŐK... egyébként meg biztosan a pasik is ilyenek sokan. Ebben a tekintetben is magamba néztem, úgy érzem sokmindent tudok tolerálni, van akinél az sem zavar, hogy van kislánya, másnál sem a tökéletes külsőt keresem, egyszerűen azt a lányt, akivel megértjük egymást és látok benne valamit amit szerethetek! :) ilyen pedig nagyon sok van.... még akkor is ha nem egy cicababa.

Elég régen írtam, emiatt kaptam is letolást rendesen... :) 

A nyaralás óta elsősorban a munka foglalkoztatott és az, hogy anyagilag egyenesbe kerüljek, hiszen kissé túlköltekeztem magam, feléltem a tartalékaim is elég rendesen.... Nos ezen határozott célom változtatni, úgyhogy erős spórolásba kezdek....

Pár unalmas nap után ismét azon kaptam magam, hogy kalandokra vadászva ülök a gép előtt, nem mondanám, hogy eredménytelenül, de azt sem, hogy ezek bármit is enyhítettek volna azon az érzésen, hogy társra vágyom és minden amit most teszek vagy élek át csak egy emlék lesz ha megtalálom a párom... 

Persze belecsúsztam olyanba is amire eddig még nem volt példa, mégpedig hogy esemény utáni rohangászásba csöppenjek... hát nem kívánom senkinek, pláne olyannal akit igazából alig ismer. Így utólag is csak remélhetem és a bizalomra építhetek, hogy bevette a tablettákat a megfelelő időben ahogy kell és amikor kell... Problémás a dolog, mert ilyen gyógyszert valami érthetetlen módon csak receptre lehet kapni - aki ezt kitalálta azt ki kellene nyírni! Na de ne is beszéljünk róla, ez is egy lökést adott, hogy nem ez kell nekem, ennek ellenére most is alakulóban van egy elég érdekesnek ígérkező kaland, aminek ugye csak nem mondanék nemet... ha már érdekes! :) Na de a végkifejlet már csak a tábor utánra várható

- és itt kezdődik a következő téma... hogy szombaton  megyek Salsa táborba! :) na hát nagyon kíváncsian várom mit is tartogat számomra ez a hét, ugyanis elég rendesen visszavettem a lelkesedésből ezen a téren, olyannyira, hogy azt fontolgatom hogy a következő szezont tánc terén kihagyom és nem nagyon járok órára... na de a táborban tapasztaltak sokat lendíthetnek erre vagy arra ezen a téren még. Ha mást nem, egy nagyon kellemes hetet mindenképpen várok a Balcsin! :) Kaja, pia, nők, Balcsi és ha isten is úgy akarja akkor némi jó idő vár majd! :)

Elkövettem azt a hibát is, hogy regisztráltam a facebook-ra, vagyis valamilyen szinten voltam ott már korábban is, de soha nem használtam... hát egyből rácuppantam a farmville nevú remek fűggőséget okozó játékra és ezzel együtt egy halom új barátra, persze főként lányokra, mert más úgysem érdekel! :) Na ebből is lettek félreértések bőséggel. Pl. egyik nagyon kedves barátosném B. megharagudott rám, mert bókoltam az apja barátnőjének, hogy csinos... de bókoltam annak nővérének is, sőt bókoltam egy sereg lánynak, amit igazából nem bántam meg, hiszen miért is tenném, hiszen csak ártatlan bókok... aminek persze örültek is. Ugyanígy egy másik lány akivel kissé komolyabban beszélgettem zokon vette, hogy bókolok másoknak is, tehát azt hiszem ez nem egyedi eset lesz! :) Nem értem mi a baj abban, ha tetszésem fejezem ki másnak, hiszen úgyis egyvalaki érdekel igazán és az az lesz aki viszonozni fogja mindazt az erőfeszítést amit én is mutatok.

Azt hiszem holnap bringával megyek dolgozni... érdekes lesz, mert szegény cangát már jóideje nem használtam, jó ha bejutok vele! :) de most ez kell a lelkemnek!

Nos a tanulás lezárását szerettem volna megünnepelni egy kis nyaralással, barátokkal úgy döntöttünk, hogy Montenegró lesz az idei cél, 100 éve szerettem volna eljutni Dubrovnic-ba is, bár ez most sem sikerült végül igazán, pedig többször is szerettem volna nekiindulni... tény, hogy még Montenegróból is 2 óra lett volna az út vissza, odafelé már későn értünk oda, visszafelé pedig siettünk, hogy legyen némi idő pihenni is a hétfői munkakezdés előtt.....

Maga a nyaralás nagyon kellemes volt, pár záport leszámítva, de ebben is nagyon nagy szerencsénk volt, mert sikerült mindig úgy kifogni, hogy amikor esett többnyire úton voltunk, vagy amúgy sem terveztünk semmi különöset. A tenger nekem kicsit hideg volt, arra számítottam, hogy valamivel melegebb lesz, mint északabbra, de így is nagyon kellemes volt, amikor teljesen felhevültünk a napon....Az első napon Plitvicén tartottunk egy kis kirándulást és szálltunk meg, ennek ellenére mégis valahogy csak másnap a várt kora délután helyett este 20-ra értünk le Petrovac-ba. Eszméletlen mennyiségű képet készítettünk, 3 fényképezővel szerintem darabonként 200 biztosan elcsattant, bár én még csak az egyik gép produktumát láttam... ez pedig a sajátom! :)

Tényleg jó volt a nyaralás, de végig hiányzott egy társ, aki tényleg velem van, persze jó így barátokkal, de nagyon éreztem, hogy mégis egyedül vagyok, úgyhogy erősödött bennem az, hogy legközelebb bármiről is legyen szó mindenképpen úgy szeretnék menni, hogy van is velem valaki.... Szeretném megoszatani ezeket az élményeket egy társ-al...

Nos túlvagyok az államvizsgán.... Sikeresen meglett, 5-ös minden! :):):) Nagyon örülök és jó túllenni végre ezen az egész hajcihőn, arról nem is beszélve, hogy valamivel letudtam végre a tanulmányaim. Persze biztosan nem 5-öst kapok, de mivel a szakdolgozatom, a védés és maga az államvizsgám is 5-ös lett, csak nem húzzák le jobban a szigorlatok 4-nél... bár fene tudja mit hogy számolgatnak..

Nem volt vészesen nehéz amúgy, az izgalom és a rákészülés sokkal durvább mint maga a vizsga, persze ezt mindenki mondogatta, de amikor az ember még előtte van, akkor egészen másképpen érzi! :)

Gőzerővel készülök az államvizsgára, vagyis készülnék, ha nem mennék inkább táncolni, nem néznék filmet, vagy sorozatot inkább készülés helyett... azért egyre erősebben igyekszem rávenni magam és napi szinten egyre többet foglalkozni azzal amivel valóban kell... a tanulással!

Csak nem könnyű, mikor kezd jóidő lenni, hív a természet és a kertben is hegyekben áll a tennivaló.... lusta disznó vagyok na..... :)

Ha az életben boldog akarsz lenni
Tanulj meg egy embert hibáról szeretni!
Mert ha olyat keresel kiben hiba nincs
Más világon válassz mert e földön olyan nincs.

Kicsit muszáj kipanaszkodnom magam a világnak...

Természetesen ez mi körül is foroghatna mint a nők! :) Lényegében ez az egyetlen dolog az életemben, amiben nem látom azt, hogy biztosan működni fog... minden más, lakás, anyagiak, munka stb. úgy érzem többé-kevésbé biztos lábakon állok.

Az az igazság, hogy teljesen megértem őket, többségük csinos, értelmes és nagy reményekkel vág az életbe, ezzel természetesen semmi gond, és én is picit olyan vagyok mint ők (na ez lehet nem dicsekvés tárgya)... Tök szívesen fognám fel lazán, hogy nem érdekel és leszarom az egészet, valószínűleg boldog is lennék és még azt is megkockáztatom, hogy a csajok is jobban tapadnának rám akkor, de sajnos nem tudom ilyen lazán kezelni, vágyom egy társra, egy partnerre, és túl komolyan fogom fel az ismerkedést már a kezdetektől....  Ez persze hiba, de talán mégsem - annak aki szintén komolyan szeretne ismerkedni.

Abban rejlik a nagy különbség köztem és köztük, hogy ők nem értékelik ha valaki figyel rájuk... minden nap tucatnyi pasi környékezi őket, megértem, hogy már eljutnak arra a szintre, hogy ez a dolog már fel sem tűnik egy idő után, viszont azt nem értem, hogy ők miért ragaszkodnak annyira egy-egy pasihoz mindenáron, ha egyszer a pasit nem érdeklik, vagy nem foglalkoznak velük. Ha talákozom valakivel és tetszik, szeretnék tőle valamit, akkor várom a viszonzást, szeretném ha magamhoz ölelhetném idővel, foghatnám a kezét, ha ezt nem kapom meg, akkor is a remény hal meg utoljára alapon igyekszem kedves lenni, még akkor is ha bunkó, velem... ennek az az oka, hogy tök mindegy kivel kezdek, mindegyik ilyen, tehát ha már mindegy kitől kell elviselnem, akkor már legalább legyen olyan aki érdekel is. Abban pedig bízom, hogy talán ha továbbra is kedves vagyok vele annak ellenére, hogy ő olyan amilyen, akkor átértékeli a dolgot, hiszen ilyenről hallottunk már a világtörténelemben... :)

Egy nagyon aranyos barátnő mondta nemrég, hogy ilyenkor pedig azonnal hagyni kell a fenébe az egészet, mert a méltóság mindennél fontosabb.. hát bevallom őszintén, hogy az a luxus, hogy méltóság már ritka árucikk felém, dacoltam sokáig, hogy na akkor menj a picsába, lesz másik, de ahogy az idő telik be kell látnom, hogy azért ez nem megy ilyen egyszerűen. Tudni kell az illetőről, hogy férje van, tehát picit máshogy látja a dolgokat, arról nem is beszélve, hogy nő! :)

A gond az egésszel csak annyi, hogy minden alkalommal, ahogy egy-egy csalódás ér és be kell látnom, hogy itt az ideje a visszavonulásnak egy kicsit meghal a lelkem... Érzem, mert valami fáj bennem, igazából nem tudom mi az, mert ez nem fizikai... egy szorongató érzés, ami megfojt idővel. Körülírhatatlan érzés, ami oldódik, ha találkozom valakivel és újra tudok remélni....

Kicsit olyan mint amikor egy virág a viharban összezárja a szirmait és dacol az elemekkel, majd mikor újra kisüt a nap és kellemesen cirógatja a meleg újra kinyílik és tündöklik úgy, hogy az ember csak gyönyörködni tud benne. Majd jön egy hírtelen vihar és letépi a virágot ahogy van... ilyenkor a növény hoz új és új virágot, de ha nem tartós a "jóidő", akkor az egész növény meghal, hiszen nem tündökölhet....

Sok lánytól jön vissza az, hogy számonkérem... Az az igazság, hogy nevezhetjük annak, mégsem az! Ha pl. valakivel ismerkedem, érzem, hogy a szimpátia kölcsönös, de ugyanakkor kiderül, hogy számára ez csak egy játék, amiben azt keresi, hogy a 2-3 pasi közül akikkel ilyen "jól" elvan melyik a legtürelmesebb, legkedvesebb és aranyosabb... egy ideig ezzel semmi bajom, viszont ebből a játékból pont az a pasi fog kikerülni győztesen, aki pont leszarja, hogy most ősszejön-e ezzel a lánnyal, vagy az a 2-3 másikkal akikkel közben ő ismerkedik bőszen.... Így én is tudnám lazán kezelni, viszont sajnos én nem ebbe a körbe tartozom, tehát előbb-utóbb elszakad a cérna és mondjuk rákérdezek, hogy ha elvileg érdeklem, akkor ő miért nem keres 1x sem? vagy ír mondjuk egy üzenetet legalább iwiw-en vagy mail-ben, hogy érezzem én is számítok valamit... Erre meg már jön is a reakció, amit unalomig ismerek: Miért kérsz számon? Ezzel egyszerűen már meguntam a vitát, lassan eljutottam arra a pontra, hogy ok, hagyjuk, ott az a srác, aki nem kér számon semmit tőled, és valószínűleg pont azért, mert tök nem érdekled.

Hát ez van, én meg közben elfelejtem azt is lassan, hogy érdemes próbálkozni, mert előbb-utóbb talán viszonozza valaki amit igyekszem adni....

Azért próbálom optimistán kezelni és én is nyugtatgatom magam azzal, hogy majd lesz valaki idővel, az a baj, hogy a fojtogató nyomás egyre erősebb, viszont a kis csalódások nem maradnak el....

Eljött az idő, tegnap leadtam a diplomám... Elég nehezen ment, tényleg rohadt sokat eltököltem vele, az eleje 5x át lett lektorálva család és mindenki által, de az utolsó rész, amit jóformán vasárnap is írtam nem ebbe a kategóriába tartozott... :) Remélem azért nem dobják vissza. Elkészítettem a borítót hétfőre előre, így bementem 9-re, hogy kinyomtassák és bekössék, azt hittem tök hamar végzek, de nem így lett... lényegében örültem, hogy időben le tudtam adni 12-ig, pont akkor léptem ki az egyetemről 10 000 Ft-al kevesebb pénzzel és egy nagyadag önbecsüléssel, hogy végre ezen is túlvagyok! :) Persze így sem volt teljes az öröm, mert összefoglalóról senki sem beszélt nekem és én nem készítettem el ezt, szóval ma még rohanok vissza, hogy leadjam azt is 10 példányban! :( 

Beszélgettünk egy lánnyal, aki szintén az én tanszékemen tanul, hát nagyon szeleburdi csajszi volt, és ez tetszett benne, tök sokat nevettem... talán elég annyi elöljáróban, hogy megkérdeztem mióta írta, erre az volt a válasz, hogy hát csütörtökön kiválasztota a témát... és így volt 3 napja rá! :) De persze erről ő is tudta milyen vicces szitu és együtt nevettünk az egészen, hogy milyen durva. De végülis megszült 30 oldalt és leadta. Külsőre azért nem tetszett annyira, de egy eszméletlen csajszi volt... csíptem! :)

A tegnapi nap másik fontos eseménye volt, hogy reggelre kidőlt a fűzfánk... szép csavart fűz volt, kár érte, sok más fa eltűnhetett volna helyette, de sajnos pont ő járt pórul... kicsavarta a szél tövestöl a kertben és rá is dőlt volna a teraszra, összetörve a felette lévő üvegtetőt, de korábban ránőtt a lila akác és behálózta az egészet...  Így elég érdekes lett a helyzet, mert bár dőlt a terasz felé, de az indák tartották és így "lógott", ki is hívtuk a tűzoltókat reggel, de csak 5-re értek ki délután.... Vicces volt, mert ahogy kiértek és látták mi a szitu, elvővett a parancsnok egy űrlapot, hogy nem vállanak felelősséget semmiért és doanyújtotta apámnak, aki amint aláírta, talán még meg sem száradt a tinta, de az első ággal már sikerült egy kis lukat vágni a terasz tetejébe... szerencsére a több már nem okozott kárt, de azért ez sem hiányzott, ezért hívtuk őket. Ráadásul a létránkat is megnyomorgatták picit, nem vészes, csak az egyik fok lett használhatatlan.

Elutaztam volna Németországba, be lett fizetve egy út kiállításra, de persze ez tartalmazta volna a helyi látványosságok megnézését is, ami nagyon szép lett volna, viszont mint tegnap megtudtam pont ütközik az államvizsgámmal... úgyhogy sajnos ez el nem fog összejönni... :(:(

Eddig picit rosszul kezeltem ezt a blog-ot... amolyan lelki szemetesládaként tekintettem rá, pedig ez egyáltalán nem erre való. Itt az ideje, hogy végre olyan dolgokról írjak, amik érdekesek voltak és izgalmasak esetleg! :)

Elkezdtem edzésekre járni, Lehel térnél található egy Brill nevű hely és mivel jókat hallottam róla, így gondoltam az nem árthat ha felkeresek egy ottani edzőt és nem várok tovább arra, hogy valamelyik barát csatlakozik hozzám, bár az jó lett volna. Szóval találtam egy szimpatikus srácot, elmondta, hogy készít edzéstervet (külön díjazás fejében) és elmutogat mindent, hogy milyen gyakorlatot hogyan végezzek. Így is lett, megegyeztünk és szerdán már úgy mentem, hogy megvolt az edzéstervem...  heti 2 napot jelöltem meg, hogy tudok járni, tudtam, hogy ez az átlagostól eltérő 3 naphoz képest kicsit kevés, de azért talán arra elég, hogy picit fejlődjek, ráadásul nincs is most időm többre. Azzal azonban azonnal szembesülnöm kellett, hogy rengetegen járnak le szinte naponta... Ez azért is érdekes, mert én pl. 3 órát töltöttem lent az első két edzésen (szerda-péntek) és így is elég fárasztó volt, arról nem beszélve, hogy így nem is nagyon jut idő semmi másra már aznap...

Viszont érzem már az eredményét, remek kis izomlázam van mindenütt szinte és mivel futni is szeretek, itt meg van futópad, akár azzal is ellehetek korlátlanul... az egyetlen bajom azzal az, hogy fogyaszt... nekem meg erre nem hogy nincs szükségem, de még ellentétes is a terveimmel, hogy felszedjek egy 5-10 kg-t magamra. Szóval erős a csábítás, de nem szabad engednem....

Találkoztam egy lánnyal, aki szintén napi szinten jár le, nem tudom pontosan milyen tervei vannak ezekkel az edzésekkel, de már kezd picit átesni a ló túloldalára és túlzottan erőssé válni... na ez már nem szimpatikus, annál is inkább, mert tegnap pl. egy gyakorlatot én 40 kg-val végeztem, ő meg már 60-al... :) szóval vicces volt, igaz én csak most kezdtem, szóval érthető, hogy nem akartam nagy teherrel dolgozni sehol...

Beszélgettünk Évával, ő tegnap dolgozott először babavigyázóként, azt mondta talán mégis összejön a vasárnapi kirándulás részéről, de persze biztosat még mindíg nem tud... vacak lehet azért így kiszolgáltatottnak lenni, legyen szó munkáról vagy bármi másról. Ráadásul én is jól tenném, ha lassan elkezdenék valami másodállást keresni, mert így tényleg csak azt látom, hogy nem spórolok, hanem felélek minden tartalékot, amit eddig gyűjtöttem.... A diplomával alapvetően haladtam, lényegében késznek is mondhatnám, de a konzulensem még nem jelzett vissza semmit, így szerintem bemegyek hozzá hétfőn, hogy mi van, mert már rég a formázással kéne foglalkoznom és a köttetésen törni a buksim....

Lassan kimegyek a kertbe, ideje befüvesíteni azt a részt ahol erre kialakítottam a megfelelő helyet.... Csak a macskáktól félek picit, hogy kikapargatják, de majd kapnak a fejükre! :)

"Akkor tudsz igazán szeretni, ha ezt feltételek nélkül teszed és nem vársz viszont semmit!"

Ezzel az idézettel találkoztam a napokban és nagyon igazat adtam neki, fantasztikus lehet így szeretni valakit, valakiket, most függetlenül attól, hogy barátról vagy szerelemről van szó.... Szeretnék felnőni ehhez a feladathoz, de valahogy reménytelennek tűnik egyenlőre... sokakat szeretek, én így érzem, van akiket barátilag és van akiket jobban, nem hazudok magamnak, van akivel picit több van benne részemről, de helyére tettem a dolgot és csak baráti kapcsolattal is beérem, ha több nem lehet. Nem vívhatok szélmalomharcot és az élet nagyon sok kellemes dolgot rejteget, gyakran a legjobbakat a barátok révén, hiszen egy-egy jó beszélgetés, egy meglepetés, kedveskedés sokszor felvidít és ha ez rendszeres, akkor egy ilyen barátot az ember nem cserél le semmi pénzért! :) Talán nem haladok rossz úton, de nem megy feltétel nélkül egyenlőre, akkor érzem őszintének a barátságot a másik irányból, ha erről időnként kapok megerősítést...

Sajnos nem születtem egy Don Juan-nak, de azért helyén van a szívem... tudom, hogy nem mindenki van ezzel így, egyesek szerencsésebbnek születtek, mások nem, de ez így is van rendjén. Az azonban biztos, hogy nekem sokkal jobban meg kell becsülnöm egy igaz bárátot, mint sokaknak, talán ezért is ragaszkodom hozzájuk jobban és várok tőlük több figyelmet.... Gyakran azonban elbaltázom egy-egy rossz mondattal, vagy éppen én nem figyelek rájuk eléggé.

A mai napom nagyon-nagyon rosszul alakult minden téren, a munkában persze nem történt semmi különös, legfeljebb annyi, hogy Brigi írt MSN-en, igaz csak rámköszönt, de reméltem, hogy ezúttal tudunk picit beszélgetni is és figyel rám... csalódnom kellett, mert a szokásos beszélgetési intenzitást mutatta, egyszerűen nem figyelt rám, próbáltam csevegni vele, de egyszerűen nem adott lehetőséget arra, hogy belemerüljünk egy-egy témába....

Ezzel összefüggésben találtam megint egy idézetet: "Talán az a legjobb társalgó a világon..., aki hozzásegíti a másikat, hogy az beszéljen." Nos erre törekszem jóformán állandóan és nem azért, hogy magamnak jó legyen, hanem mert tényleg érdekel mit mond, mi történik a másikkal és ezzel tudom sokan nem értenek egyet, de a véleményére is kíváncsi vagyok, mit lát másként, hogy gondolokodik egyes dolgokról.... Viszont ha nem ad lehetőséget arra, hogy egy kérdésből téma, a témából mondanivaló kerekedjen, akkor reménytelen a dolog... töröltem is MSN-ről, úgy érzem így reménytelen az egész, annál is inkább, mert egyre biztosabbnak látszik, hogy hazaköltözik vidékre....

Vasárnapra kirándulást terveztünk barátokkal, megnéztem az előrejelzést, milyen időt ígérnek, de semmi jót nem találtam, szombatra még napos időt jósol, vasárnapra már némi esőt.... Azért reménykedem, hogy hátha mégis máshogy alakul és végre összejön egy kis kirándulás, már elég rég voltam! Meg az sem lenne hátrány, ha kiszellőztethetném a fejem végre.

Felnéztem, mert mostanában picit hanyagoltam a blog-ot. Elég sokat beszélgetek barátokkal, különösen néhánnyal... :) Megismertem egy Brigi nevű lányt iwiw-en, aki nagyon aranyos és talán tényleg van abban valami, hogy nem csak a külső alapján ítél, nem úgy mint a legtöbben mások... persze fenntartások mindig vannak, de ezt az idő eldönti majd... Szombaton úgy néz ki sikerül találkoznom vele és nagyon várom, mert sokminden kiderülhet arról, hogy mennyire passzolhatunk egymáshoz.

A kertes projektem most picit megtorpant, Barbinak vittem sok szép virágot, úgy tűnik tényleg örül is neki, tehát érdemes, hiszen örülök, ha örül! :) Egészen jól megy neki már a Salsa, persze még sokat kell tanulnia.

Máj. 9.-re tervezem azt a túrát, amiről írtam is korábban, sajnos úgy fest Éva nem tud majd jönni, de azért igyekszem csábítgatni... sajnos dolgoznia kell aznap valószínűleg, így nem igen tud eljönni.... Sajnálom, mert jó lenne! :) Barbit ilyen helyekre pl. kár hívni, mert a túrázás nem annyira vonzza. Tisztulnak a tervek a fejemben a lakással kapcsolatban, csak az a baj, hogy most nagyon nem ezzel kellene foglalkoznom, hanem a diplomamunka leadásával és az államvizsga közeledésével.... :) Szóval ez az egyszerre egy dologra való koncentrálás nem nagyon megy egyenlőre.

Megkaptam az örökösödési illeték befizetséséről szóló határozatot, ami 100 000 Ft, tök jó, már épp nem tudtam milyen csekk hiányzik még az asztalomról... Ha nem állnak le sürgősen ezzel a csekk hadjárattal, még a végén nem lesz idén nyaralás! :(

Kéne már takarítani, rendet rakni, de szörnyen nincs kedvem, és megint eszméletlen mennyiségű időt töltök MSN-en! :) Lényegében hazaérkezem és utánna 20-21-ig szinte csak MSN.... szörnyű egy pali vagyok. Inkább az élő talákozásokat preferálnám, de persze senki nem ér rá... aztán ugyanúgy ő is ott ül a gép előtt és MSN-ezik! :):) Jó, Éva mondjuk telefonon szokott hívni, ahogy én is őt, de ez ettől még nem sokban más.

Épp végeztem a főzéssel.. ma valami újat próbáltam ki, pl. főztem rízst.... sikeresen túl is főztem, de azért még nem túlzottan, szóval ehető! :) Vettem csirkemellet, felkockáztam és öntöttem hozzá szósz, úgyhogy egész fincsi kis kaja lett így elsőre....

Barbinál voltam tegnap és elég sokat beszélgettünk, felmerül egy lehetőség, hogy megkérdezzem hazavihetem-e, ugyanis a pasija kijelentette, hogy nem megy érte, de bevallom az utóbbi hét eseményei miatt nem kérdeztem rá, hogy elvihetem-e.... Talán majd legközelebb....de azért furcsa az egész, mert mikor így bent vagyok tök jól elbeszélgetünk és olyan dolgokat elmond amit szerintem nagyon keveseknek, máskor meg annyira távolságtartó, hogy kikészít, egy barát szerintem barát minden szituációban, ezért nem értem....

Ma felkeltem 9-kor, játszottam, beszélgettem és elmentem vásárolni.... sikeresen el is költöttem kíszköre, virágra, kajára 10 000 Ft-ot.

Holnap szerintem elszaladok vidékre egy picit... kíváncsi vagyok valakire és ehhez kell egy kicsit mennem....

Észrevettem, hogy időm számottevő részét veszi el az MSN-es beszélgetés, így nem nagyon haladok semmivel. Viszont jövőhéten elmegyek kirándulni egy nagyot! :) Ez szinte biztos, és most az sem fog érdekelni, ha nem jön senki, de azért körbekürtölöm, hátha akad valaki! :)

Annyira elfoglalt az utóbbi időbe önmagam megismerése és kitapasztalása, hogy sokmindent nem vettem figyelembe, ami rajtam kívülálló.... ilyen pl. az, hogy én hiába szeretnék barátkozni valakivel aki korábban nagyon tetszett nekem és többet akartam, ha ő erre nem képes, nem érett még rá eléggé... Azért remélem túllépünk ezen és megoldódik, lazán kell kezelni és talán helyreáll a galaxis rendje! :)

Ma is megyek táncolni a kezdőkhöz, hétfőn tanultunk egy új figurát, nem a saját órámon, így ez elég kellemes meglepetés volt...

Mostanában a net segítségével megismertem pár leányzót megint, hogy mi lesz belőle azt még nem tudom, van amiből egyértelműen látom, hogy semmi, hiszen már nekem nem tetszik az illető annyira, hogy komolyabb kapcsolatot akarjak, de azért van olyan is, amiből talán lehetne valami....

A Péntek elég unalmasan és egyhangúan kezdődött, bementem dolgozni, bár most valahogy úgy éreztem más érdekel igazán... láttam feljött Anna MSN-re, írtam neki, hogy inkább elugrom, megnézem az új vendégét egy kajlafülű nyulat... Marcinak hívják, elég nagy már, de vitathatatlanul aranyos! :) Szóval megnéztem, megsimogattam, Anna megkínált levessel és elbeszélgettünk, bár ez a beszélgetés már inkább úgy telt, hogy én elkísértem őt a kiadó lakásába és ott tette rendbe közben a lakást, azért közben kellemesen elcseverésztünk mindenféléről... Az kiderült számomra, hogy ő sem változások embere! :) Nagyjából 2 órára hagytam ott a céget, majd visszatértem a boltba, nemrég betévedt Michelle Wild hozzánk a kislányával, hát komolyan mondom, ez a nő 2. alkalommal volt nálunk, de most nézett ki a legsemmitmondóbban... ahhoz képest, hogy elég ismert, tud ám hétköznapi külsőt ölteni rendesen...Azért ez egy szexszimbólumtól elég kiábrándító tud lenni. Mindegy, segítettem neki és elment.

Mikor hazaértem, megláttam Barbit MSN-en, nagyon megörültem neki, mert a csütörtöki tánc után volt némi rossz érzés bennem... úgy éreztem nem úgy váltunk el, ahogy az + lett volna. A lényeg, hogy megláttam MSN-en és egyből szóba elegyedtem vele, sajnos az első mondata az volt, hogy ő milyen kedves srácba futott bele, mert késett és megvárta a büfénél, valamint hogy ennyire kedves már rég volt vele bárki is... hát azért ez elég rosszul esett.... Remélem azért észreveszi idővel, hogy tényleg érdekel és és nem csak baráti az érdeklődésem. Elkezdtünk játszani a net-en Honfoglaló-t, először csúnyán kikaptam, nagyon ügyes és bár ezt eddig is tudtam, de sokmindent tud, nem egy elveszett lány, tehát alaposan algyapált, aztán igyekeztem jobban koncentrálni és végülis én nyertem többször, de hozzá tartozik a tényhez, hogy ő munka mellett csinálta, biztosan jöttek hozzá időközben páran és így azért összességében megítélem neki a győzelmet, higyen ki is szolgált pár emberkét és tisztesen helyt is állt a játékban! :)

Biával beszéltük, hogy elnézünk Kaméleon-ba, végülis nem voltam legutóbb így úgy voltam vele miért ne és egész jó kis buli volt, bár a vége valahogy egyhangúra sikeredett, megint picit hangosnak találtam a zenét stb. Biával utánna is beszélgettünk még előttük vagy 1-2 órát mindenfélékről, elég érdekes dolgok derültek ki, de persze az ember mindíg okosodik! :)

Viszont Barbi jelezte, hogy jövőhéten valószínűleg ő is jön barátnőjével, így remélem akkor jut majd ideje rám és segíthetek neki az első alkalomnál... Írtam neki MSN-en, hogy most Kaméleon előtt beugrom hozzá, azt mondta OK, és tényleg szegénynek elég unalmas lehetett ott, mert ami buli volt hát az finoman szólva is szörnyű... De a lényeg, hogy az ottlévők élvezik ezekszerint, mi persze közben tök jól elbeszélgettünk, remélem, hogy ezt tényleg nem csak én érzem így, tisztáztuk ezt az elvhívásos dolgot is, mert ez tényleg szálka volt bennem, bár féltem felhozni, mert én is azt érzem, hogy picit kezd unalmas lenni ez a gyere egyszer el és beszélgessünk dolog... Az a baj, hogy szeretnék vele egy nyugodt környezetben ismerkedni, ahol nem jönnek oda 2-3 percenként, hogy kérek ezt-azt, ahol nem hangos a zene és nem értem a felét annak amit mond, ahol ő is kiszakad picit a megszokott sablonok közül, de ha nem ad erre lehetőséget, akkor így kell elfogadnom és várnom kell, amíg ő is úgy érzi, hogy érdekli a dolog....Próbáltam neki ezt elmondani, de erre azt felete, hogy Hölgyválaszon kívül is ugyanolyan mint itt.

Évával beszélgettünk vicceset, reggel fehívtam, mert nem voltam biztos benne, hogy ő az bizonyos Vonica aki írt pár bejegyzést, bár nagyon erős volt a gyanúm! :) Említette, hogy velem álmodott, de ez inkább rémálommá kerekedett a végére.... :) Ma is sok dologról beszélgettünk a könyvtárban sütizés közben, próbál óvni és két lábbal a földön tartani az érzelmi ügyekben, de sajnos most erre képtelen vagyok, bármennyire is látom az igazát, azért igyekszem egyensúlyozni a remény, valódi lehetőség és az önámítás között, remélem többé-kevésbé sikerül is, de ezt majd az idő tudja csak igazolni, természetesen nem akarok álomvilágban élni, sem reménykedni a csodában, ez nem én lennék! Azt viszont érzem amit a szívem diktál és az hangosabb és gyakrabban molesztál, mint Éva! :) Remélem a pöttyeivel nem fertőzött halálra!!!!!!! :) 

Tegnap elmentem kezdő Salsa-sokhoz... érdekes volt, bár elsősorban az vitt az órára, hogy aggódtam valaki miatt picit... Egy ideje nem voltam ilyen órán, furcsa volt szembesülni sok lány görcsösségével és azzal, hogy mennyire akarnak irányítani... na jó ez a későbbiekben is nagyon gyakori, de itt jobban érezhető.

A táncot azért élveztem, szeretek mozogni és remélem ezt érzik azért mások is rajtam! :) Arról nem is beszélve, hogy legalább van lehetőségem frissíteni az alapokat! :) Az ember hajlamos elnagyzolni a lépéseket, pedig mindennek ez alapja!

Barbi ügyesen mozog, biztosan hamar megtudnám tanítani, persze ehhez az is kell, hogy akarja!

Volt reggel egy beszélgetésem ismerőssel és egy nagyon okos gondolatot írt, amiben nagy igazságot látok, ez többek között a korábban itt leírt dolgok miatt is aktuális:

csak misztifikálod a párkapcsolat szerepét, amíg nem vagy megvilágosodott - mindig találsz okot arra, hogy miért nem vagy boldog.....
 ha van párkapcsolatod - ha nincs

Ez igaz, ideje leállnom a görcsöléssel, ezt régóta tudom... az elsődleges most a diplom és egyéb célok megteremtése... ami azért nem halad rossz úton! :)

Tegnap beszélgettem valakivel elég sokat és szóba került az, hogy milyen az idális pár... akkor talán nem tudtam jól megfogalmazni, de én úgy érzem, hogy a kinézet fontos persze, de eltörpül amellett amilyen egy ember személyisége!

Az ideális partner az:

-Ha belenézel a szemébe, érzed azt, hogy szeret és figyel rád
-Ha odabújsz hozzá megölel és nem tol el, hogy majd később, most nem érek rá stb.
-Aki megnevettet ha szomorú vagy, feledteti veled a gondod
-Ösztönöz az életben és nem hátráltat.
-Mögötted áll, hogy előre mozdítson, még akkor is, ha esetleg hibázol, tudva, hogy tanulsz a hibádból.
-Számíthatsz rá és tudod, hogy bármikor szólhatsz neki, ha bajba kerülsz, szükséged van rá.
 

Ha kihagytam volna valamit, lehet javasolni! :)

Akkor a javaslat alapján (mivel teljesen jogos és nem értem miért nem jutott eszmebe) hozzáteszem az alábbiakat:

+jó, vagy inkább nagyon élvezetes vele a szex, van fantáziája és nem egyhangú!!!!

De azért hozzáteszem, hogy ha szerelmes vagy, akkor ebben engedékeny leszel, ha a másikon nem érzed azt az intenzitást akkor is szereted, és türelmes vagy, reméled, hátha megváltozik és ő is jobban kívánja majd idővel.... Általában persze nem így történik, de a remény hal meg utoljára! :)

Tegnap szabadságot vettem ki... szerencsére sikerült lezárnom az interjút és ezúttal még a felvétel is úgy tűnik sikerült, tehát a diploma útjába már csak az én lustaságom állhat! :)

Megvárattak, mert 9-órára volt megbeszélve a találkozó, ezzel szemben 11-re visszamentem és csak akkor tudtam beszélni érdemben az illetővel, a kieső időt azzal igyekeztem haszonsítani, hogy elmentem nagymamám házába és a kertből összeszedtem tulipánt és más szép növényeket, hogy ezzel gazdagítsam saját kertünket...

Napközben jelezte Éva, hogy elugrik a suli könyvárába és mivel nekem is kellett mennem, így kapóra jött egy találkozás, kis beszélgetés vele... El is felejtettem elküldeni neki egy anyagot, majd kapok a fejemre! :) A lényeg, hogy vittem neki egy kis virágot, de annyira tanult, hogy most minden figyelmét az kötötte le... összefutottam azonban a suliban egy köszönés erejéig valakivel akit nemrég ismertem meg, kicsi a világ! :) Aranyos lány ő is, csak még nagyon fiatal és ez a felfogásán is erősen látszik... majd kinövi! :) 

Hazaérve megcsináltam a gépet, mert vacakolt az elmúlt napban, láttam, hogy Barbi feljött MSN-re, de az elég szembetűnő volt, hogy egy :( fej volt a kiírásában mindössze, persze, hogy megkérdeztem mi a gond és elmondta, miért búslakodik.... Eleve meg akartam lepni sok-sok tulipánnal, mondta, hogy szereti, de így arra is kapóra jött, hogy hátha picit jobbkedvre deríti őt ez a kis kedvesség... Megérkezve átadtam őket, kaptam is érte egy kedves mosolyt, de akkor ez még nem bizonyult túl tartósnak, szerencsére a későbbiekben oldódott és talán tudott másra koncentrálni a gondján túl...

Ahogy már írtam nagyon kedvelem, és persze hívtam már randizni, de igazából nem is várnám, hogy eljön amíg nem teszi helyre magában ezt a kapcsolatot és esetleg zárja le magában, viszont ha addig is van kedve eljönni velem bárhova, annak nagyon örülnék és nem várnék semmit, pusztán barátilag is szívesen élvezném a társaságát! Persze, hogy várnék rá, de inkább nem hozakodom elő ezzel, csak ha nyitott rá... Egyenlőre úgy érzem még részéről, hogy nincs itt az ideje... ugyanakkor mondja, hogy ismerkedik mással is, tehát ez elég összetett. Úgy érzem van egy kellő összhang közöttünk, ami mindennek az alapja... Hogy erre lehet-e építeni az majd elválik, eröltetni nem szeretném, mert ez nagyon nagy hiba lenne...

Azt már tudom róla, hogy fontos számára, hogy milyen is az az ember akivel együtt van, nem csak a külső alapján dönti el, kivel barátkozik vagy beszélget és ez valami olyan dolog ami nagyon ritka manapság, én nem gondolom magam sem egy jó pasinak sem más extra tulajdonsággal rendelkező valakinek, de biztos vagyok benne, hogy vannak mások számára értékelhető tulajdonságaim, hogy kinek mi az eldönthető! :) Pl.:már nem akarok szoknyák után futkosni és szeretnék egy olyan kapcsolatot, amire lehet építeni.... Sokat változtam az elmúlt évben, nemrég még nem mondtam volna ezt magamról! :) 

Talán lesz olyan aki ezt értékeli, addig viszont passzívan tudom szemlélni, hogy a lányok is hogy hajtják bele magukat olyan kapcsolatokba, ami egyértelműen nem erről szól, de ők mégis reménykednek, hogy majd velük megváltozik az illető... Tökéletesen ismerem ezt az érzést, én is voltam hasonló helyzetben, ha szeretsz valakit sok olyan dolog felett szemet hunysz, ami miatt egyébként szóba se állnál vele valószínűleg. Szerencsére én úgy érzem vannak terveim, van kilátásom ezek megvalósítására, tehát háttérbe szorult az éljünk a mának elv és szeretnék találni valakit aki ebben partner tudna lenni... összeköltözés stb.

Türelmes leszek, előbb-utóbb eljön az akit keresek, addig is nyitott szemmel járok és talán Gáborhoz hasonlóan rátalálok egy kincsre... Jelöltem van, de ez kettős akarat kérdése! :) 

Szeretnék több időt tölteni a barátaimmal és azokkal akiket kedvelek... ez nem egyszerű, hiszen sokszor az idő hiánya is közrejátszik.....

Csináltam pár képet, amit megosztanék veletek, akiket esetleg érdekel a kis kertem, házam stb.... :):)

A hétvégi szobai szüret eredménye ez a 3db citrom lett, tudom,hogy nem tökéletes, de számomra nagy öröm, hogy a kis fácska már ilyen buzgón belekezdett az életbe..... Sajnos picit betegeskedik, erre még kell megoldást találnom, de bízom benne, hogy sikerül!

Na hát haladgatok a diplomával, de azért nem olyan sebes ütemben mint szerettem volna, persze ma nem tudtam ellenállni a természet hívó szavának és kimentem a kertbe... ez 11-kor történt és bejöttem 17-kor farkas éhesen és szomjasan... úgyhogy már ki sem megyek...

Viszont sikerült átültetni két tő rózsát amiket már régóta szerettem volna (most még határeset az átültetés, de elvileg lehet). Viszont azt egyértelműen látom, hogy a macskákkal lesz gondom bőven... pl. most kifürödtek egy halom tulipánt, ennek nagyon nem örülök, mert szegény még ki sem nyílt, de már a macskák martalékává vált. Ha így folytatják a tervezett gyep alá kerülnek trágyának! :):) Na jó én olyanra nem lennék képes, de ilyenkor eljátszom a gondolattal!

Tegnap gondolkodtam egy salsán a Kaméleonba, de az elmúlt két napban 3x vágtak át csajok és valahogy elment az élettől is a kedvem.... Volt, hogy megbeszéltem egy hölgyeménnyel villámrandit estére, persze nem jelentkezett, ez még nem is lett volna érdekes, mert erre számítottam, de beszélgettem telefonon egy másikkal, akivel péntekre biztos randit egyeztettünk szóban... na az ilyenekben már azért szoktam bízni, reggel azonban hiába hívtam nem vette fel a telefon, mikor meg 11-kor felvette közölte, hogy ő most megy a Kanári szigetekre és nincs ideje és nem is látja így értelmét.... hát mondom szupi, de azért kiharcoltam, hogy még legalább a vonatraszállás előtt fussunk össze, bevágtam magam a kocsiba úgy 20 perccel később és hívtam, hogy elindultam... erre az volt a válasza, hogy hát jobb ha visszafordulok, mert ez nem fog összejönni... erősködtem egy darabig, de egyértelművé vált, hogy hiába érvelek, visszafordultam és bementem az Euro-parkba, ahol vettem húst, akciós pizzát meg magyar!! paradicsomot és paprikát, hogy főzzek valami finomat, mert már nagyon éhes voltam az utóbbi pár napban, apu ugyanis leveseket főz leginkább nekem az meg kevés... Felslattyogtam a Humanic-ba és megláttam egy egész elfogadható kis cipőt, mivel úgyis akartam régóta venni, így kapóra jött, ráadásul a csajos élményem így egy vásárlással ellensúlyoztam, vígasztalódtam. :)

Aztán itt van Timi esete akivel a színházba mentem, persze nem sokat várok az egésztől, hívtam és nem jelentkezett, meg sem kellett volna próbáljam többször, de végül valahogy a sokadik hívásra felvette és sűrű elnézéseket kért, amiért nem jelzett vissza, meg, hogy nem látta, hogy kerestem mert le volt némítva.... bla-bla... Mondtam, ez nem érdekes, csak érdekelt, hogy összefuthatnánk-e valamikor, de erre meg azt válaszolta, hogy persze, csak nem most, mert elég zsúfolt a hétvégéje... hát ez azért adott némi erőt nekem, csakhogy az iwiw-en meg azt látom, hogy folyamatosan a Lovehunter-t bújja, ami pedig nem épp arra utal, hogy annyira érdekelném... hát ez van, szívás, jobb ha nem várok ettől semmit. Egyértelmű, hogy nem értek a csajokhoz, egyébként még ő említette, hogy mivel beszéltünk arró, hogy szoktam járni kirándulni, valamikor elmehetnénk egy nagyobb túrára... hát ezen felbuzdulva ki is kerestem egyet, 18.-ra találtam és elküldtem neki a programot... láttam, hogy még aznap este megnyitotta a levelem, gondoltam majd akkor válaszol... persze várhattam, hiába volt azóta fent többször és fürkészte a Lovehunter-t, nekem nem válaszol és mikor most délután ismét sikerült elérnem, mondta, hogy látta, hogy írtam, de hosszú volt és nem olvasta el, valamint hogy a jövőhéten neki úgysem jó, mert akkor megy majd haza...

Azon gondolkozom, hogy a nők mit is várnak egy pasitól... Barbi szerint túl erőszakos, vagy inkább nyomulós vagyok... A fent leírtak alapján azt mondanám bizony így van és vissza kell vennem, de az az igazság, hogy lényegében 17-27 éves koromig az a típus voltam, aki várt.... várta, hogy visszahívják, várta, hogy keressék, várta, hogy történjen valami és odament lányokhoz, de az első olyan szóra, amikor úgy érezte nincs esély, visszavonult.... hát nem is volt barátnőm, nem vezet célra a megalkuvás és most az a visszajelzés, hogy nyomulok..... Pedig tényleg nem, ha valaki ismeri az igazi énem, akkor tudja, hogy nem szoktam odamenni lányokhoz és nem szoktam tenni-venni magam senki előtt, hogy jópofizzam, egyedül akkor veszem elő ezt az énem, ha úgy érzem van alapja, pl. hogy eljön velem valaki valahova... és persze tudom, hogy nem szabadna, de én ilyenkor úgy látom, hogy azért teszi, mert esetleg érdeklem és ha én is szeretnék vele találkozni miért ne hívhatnám több helyre??? 

Természetesen az ember észreveszi, ha már a 3. alkalommal utasítják vissza, és ha az nyomulás, hogy valakit elhívok, mert érdekel, akkor ok, igaz és nyomulós vagyok!!!! Mert igenis elismerem ha valakivel szeretnék együtt lenni, igyekszem elhívni, hogy élvezhessem a társaságát és hogy adjak esélyt annak, hogy bármi kialakuljon, hogy megismerjem... de abban biztos vagyok, hogy olyat soha senki nem tapasztalt nálam, hogy elhívtam randizni, vagy elmentünk valahova és ott erőszakoskodtam volna vele, vagy úgy éreztem volna többet engedhetek meg a kelleténél, én mindig olyan voltam, hogy ilyenkor már azt keresem a lány mit mutat, milyen jelet ad....... Ha meg többször nem ad, hát nem hívom többet!

Vicces volt legutóbb is egy Barbis beszélgetés volt a HV-ban, arról beszélgettünk milyen jeleket adnak a nők és ezt a pasik mennyire nem veszik (ő meglátása szerint). Nos ahogy eljöttem a táncról, villamos felé indultam és megláttam a Burger King előtt egy szőke lányt... nem volt túl szép, de aranyos volt és bár akkor még nem nézett vissza, de kb fél per alatt összetalálkozott a tekintetünk.... Ezt én nem veszem akkora jelnek, hiszen lehet véletlen is, ráadásul mit is kezdtem volna vele, hiszen társasággal volt. Elmentem és megálltam a megállóban.... Úgy 3-4 perc múlva a leányzó kis csapata is arra jött és elmentek mellettem, persze már néztem a lányt, hogy mi is fog történni, rámnéz vagy nem néz.... és nagy meglepetésemre ahogy eljött mellettem, nemcsak rámnézett, de rám is köszönt! :) Hát égtelen zavarba jöttem a meglepetéstől, csak annyit mondtam, hogy "Helló!", de mielőtt bármi más is törénhetett volna ő már továbbment és a kis társaság mellett állva velük beszélgetett, ráadásul a tömegtől mégcsak nem is láttam az arcát, hogy néz-e felém vagy sem.... Szóval ennyit a jelekről és arról, hogy mit is lehet ilyenkor tenni... ha annyira helyes lett volna mint azok a lányok akikre "nyomulok", akkor biztosan odamegyek társaság ide vagy oda és megkérdezem, hogy a köszönés mellé jár-e egy telefonszám is, de, de ezt az eseményt inkább elraktároztam későbbre és az Önbizalom szektor erősítésére áldozom, amire nagyon, de nagyon ráfér egy egy ilyen alkalom, mert sajnos nem túl gyakran történik velem ilyen! :) 

Beszélgettem Anna-val, ez már lassan kezd általános tényező lenni és nem azért, mert bármit is akarnék, csak egyszerűen mert az exem és érdekel, valahol fontos a számomra és nem akarom kiölni magamból, ráadásul képtelen is lennék rá... De még mindig meghökkent, olyan dolgokat talál ki, hogy az agyam néha felgyújtanám.... :) Most az az új, hogy angolt tanul... ez tök jó, hasznos és kellő dolog, ráadásul tanulni nagyon jó dolog még ilyenkor is, én is szeretnék majd megragadni minden alkalmat erre... de nemcsak tanul, kitalálta, hogy ősszel elmegy Máltára 3 hónapra és ott tanul nyelvet..... kérdeztem akkor már miért nem Angila, ahol talán munkát is talál és így kijöhet a 0 szaldó... erre a válasz természetesen, hogy mert Máltán van napsütés, tenger és meleg! :):) Vitathatatlanul igaza van, és még meg is értem, hiszen ha annyi időm és pénzem lenne talán én is ezt választanám... de hogy mit akar az élettől azt szerintem ő sem tudja... csak él-él és jajj de jó! :):)

Én meg közben majd megveszek azért, hogy találjak egy olyan vlakit, aki fontos a számomra, hogy idővel gondolkodhassam családban vele, hogy már egy pici gyerkőc kússzon-másszon a kiságyban és hogy az ő biztonságuk és életük érdekében gürizzek, ne semmitmondó dolgokra menjen el a pénz, mint autórádió meg hasonlók.... Szeretnék már azzal foglalkozni, hogy boldog legyen és nem azzal, hogy álmokat kergetek amint feltűnik egy csinos lány a láthatáron. Egyszerűen érzem, hogy bennem van az, hogy megállapodjam, hogy egy lányt akarjak boldoggá tenni és ezért ha kell áldozatokat is hozzak... Persze sokan mondják, hogy ezek csak szavak... számomra inkább érzések. Szeretnék végre egy olyan lány mellett felkelni, mint akikkel most tényleg jó barátságban vagyok (inkább nem nevezném most őket név szerint, de sajnos nincsenek sokan) és ezt persze minden másik reggel megismételni.... :) 

Húsvét után úgy döntöttem kiveszek pár nap szabit, ennek több oka is volt, elsősroban persze a diploma... tegnap voltam Csömör jegyzőjénél, fontos dolgokat tudtam meg, de az a hülye diktafon mint kiderült nem vett fel semmit, úgyhogy ezt befigyeltem, írhatom kútfőből amit hallottam.... Egyébént nagyon rendes pasi, ahogy meghallotta mit írok, nagyon segítőkész lett, de persze biztosan volt benne némi tartózkodás a választások miatt, figyelni kell kinek mit mond az ember! :) Kaptam anyagokat és végre Gödöllőről is megkaptam a vár anyagokat, úgyhogy ma írok mint a gépezet!!!!!! Kedden táncolni voltam munka után (aznap még mentem), meglocsoltuk a lányokat Cosmos-ban, akiktől sütit és kindert kaptam, cserébe ők egy-egy verset, ami egyik esetben sem volt ugyanaz! :) A kedvencem: "húsvét napján azt kívánom legyen rúzsos a tojásom!!! " :) 

A táncra ezúttal majdnem időben érkeztem, de az első 2 órára már nem volt helyem, így beszélgettünk Barbival... imádom a csajt és szerintem többnyire egy rugóra jár az agyunk, mert sokszor csipkelődünk egymással... kiderült, hogy a barátja elég sokat szekálja "miattam" vagyis sokszor jön elő azzal, ha sms-t vagy bármi ilyet kap, hogy bizotsan én vagyok, pedig a telefonszámát sem kértem el... Úgyhogy színházba egyenlőre nem is merném hívni, de persze ki tudja, csak azért nem szeretnék olajat sem önteni a tűzre! :) Ezzel pedig gondolom ő is így van, hiszen a pasija....

A lényeg, hogy jó volt és sikerült azért 2 órát táncolni is.... szerdán reggel akkor a jegyzőnél kezdtem, majd csináltam pár képet a faluról és indultam haza... megálltam kertészetben vettem pár szép növénykét a sziklakertbe és hasznos tanácsokat is gyűjtöttem az ottani kertésztől, majd a Bricostore-ban vettem fűmagot, nézelődtem, Auchan-oztam és tankoltam..... mikor hazaértem nem volt sok időm, elszaladtam a színházjegyekért és megvettem a külső winchesterem is, ami korábban félretetettem magamnak, a nap eredménye -40 000 Ft... tudni kell, hogy kedden kaptam fizetést! :) És még vár úgy 40 000-ért csekk meg 30 000-ért más kiadások. Grrr szörnyű....

Iwiw-en megismertem Timi-t, egy nagyon helyes lányt, akivel picit beszélgettünk MSN-en és egy hírtelen ötlettől vezérelve őt hívtam el hétfőn színházba, mert Éva nem tudott jönni.... A darab 19-kor kezdőtött, így mondtam neki, hogy 18-ra ott vagyok a kollégiumánál, igyekeztem is elindulni időben (1/4 6, de a lágymányosi híd annyira döcögős volt, hogy késtem 10 percet... elég ciki, de sajnos elkalkuláltam az útvonalat, rövidíteni kellett volna! :) Azért sikerült odaérnünk a kezdés előtt 10 perccel, úgyhogy minden pont időben és kényelmesen zajlott... a darab (Őrült nők ketrece) egyébként nagyon jó volt, élveztem, sőt nagyon gyorsan vége is lett számomra, pedig 2 órás volt. Timivel azért tudtunk beszélgetni kicsit, de ez lássuk be, nem egy kimondott randizásra ideális helyszín... Aranyos és számomra sokkal csinosabbnak tűnt élőben mint a képeken. Picit magasabb nálam és bár tényleg nem volt kommunikációs probléma, azért úgy éreztem elég tartózkodó velem szemben, úgyhogy én is zavarban voltam sokszor, nem vagyok túl gyakorlott randikban így nem tudom ilyenkor milyen kis beszólással vagy mondatokkal lehet oldani a hangulatot.... Sajnos utánna sietett, mert a barátnőjének megígérte (legalábbis ezt mondta), hogy elmennek még Moulain Rouge-ba bulizni aznap este, így tényleg arra volt időnk, hogy amikor visszavittem még egy 10 percet beszélgettünk a kocsiban és ment is be. Néztem végig ahogy bemegy és persze jött a gondolat, hogy ha visszanéz talán van esélyem nála, de sajnos nem nézett... :(:( Hát majd kiderül ha feljön újra MSN-re, úgyis megkérdezem lenne-e kedve egyet sétálni vagy beülni valahova, hogy tényleg beszélgessünk... Nem akarok pesszimistának tűnni és bizom abban, hogy igen-t mond, de igyekszem reális is lenni és az eszem azt mondja, ne sokat várjak ettől....

Ma már túlvagyok a reggelin és ideje hozzákezdenem a diplomaíráshoz, úgyhogy most erre koncentrálok egy darabig, persze azért közben nézelődöm is olykor itt-ott a neten! :)

:) Megöntöztem a rokonokat, lehet virágozni! Jó volt végigjárni a rokonságot és a megszokottak szerint cseverészni ilyenkor, ha néhányukkal nem is többször, de legalább évente egyszer ilyenkor... Unokatesóimnál furcsa látni, hogy míg régen minden gyerkőc kicsi volt most mint a bolondgombák nőnek a gyerekek, ilyenkor persze rossz, hogy nekem még párom sincs, akivel ezen morfondírozhatnánk, de majd bízom benne, hogy ennek is eljön az ideje és ahogy a nyuszi jelképezi jöhet a termékenység és a porontyok!!! Mellesleg életemben először teljesen magamtól kötöttem a nyakkendőm és sikerült, méghozzá szerintem szuperül. Elég büszke is vagyok magamra ennek kapcsán, tényleg 0 segítséggel nagyon tetszetős kötést vittem véghez...

Évek óta nem volt esős húsvét, erre határozottan emlékszem, hiszen eddig pont az volt a megfigyelésem, hogy az év első igazán meleg és napos napja pont erre a napra esett többségében.... Mindenesetre az idei módfelett esősre sikeredett, de azért örültem is, hiszen már nagyon kellett egy kis frissítő a természetnek.

A hosszú hétvégén sikerült nagyjából kialakítanom amit szeretnék a kertben, persze ez csak a kezdet és sokkal nagyobbszabású terveim vannak, először is kell rendelnem egy konténert, hiszen eszméletlen mennyiségű lom van szerte szét amivel egyszerűen nem lehet mást kezdeni... Ezen kívül elültettem azt a rengeteg kardvirág és dhália hagymát ami még várta a sorsát... Vennem kell fűmagot is, hiszen sikerült egy viszonylag elfogadható méretű placcot varázsolni a kertben, így ha úgy alakul nyárra már meghívhatom a barátokat egy kis sütögetésre és mókázásra a kertbe. Ezt már régóta terveztem, csak valahogy nem volt rá lehetőségem. Az egyetlen dolog amit megint elhanyagoltam az a diplomamunka. Foglalkoztam vele, de bőve nem eleget, úgyhogy lehet az lesz a nap hátralévő feladata, hogy ezt módszeresen írom és formálom. Holnap bemegyek dolgozni, de a többi napot kiveszem, a szerdai színházzal kapcsolatban most kaptam az sms-t kiszemelt partneremtől ,hogy vendégei lesznek és nem tud jönni... így vagy találok másvalakit vagy nem megyek egyszerűen..... Meglátjuk mit hoz a sors, azért megpróbálok elhvni még 1-2 lányt, pasival értelemszerűen nincs kedvem menni, sem egyedül! :)

Ha holnap megtudom oldani a fizetéshez jutásom veszek egy külső Winchester-t ,mert már tele lett a gépem... nagyon durva, de persze nem csoda, hiszen tele van 6-7 GB-os filmekkel és sorozatokkal, szóval ezen már nem is lehet meglepődni. Kinéztem egyet, már csak a beleinvesztálható pénz kell.

Megint gyorsan telnek a napok, szitne észre sem veszem és már vége is.... miután hazaértem lényegében azonnal kimegyek a kertbe míg világos van, ennek szerencsére már vannak látható jelei, de azért sok dolog vár még megoldásra.... pl. hogy mit csináljak a kis ginkó-biloba fa kölyökkel, mert épp rossz helyen van és mikor megnő hatalmas és szép fa lesz belőle, ezért olyan helyet kell találnom neki ami megfelelő... na ez nem lesz könnyű. :)

Tegnap elmentünk a Kaméleon-ba salsa-zni, a buli jó volt, de a közepe környékén eszméletlenül fájni kezdett a csuklóm... ennyire még talán nem fájt és ez ma is kitart, úgyhogy nem tudom... jó lenne belevágni a műtétbe, de az az egész nyaram áthúzná a háromhónapos felépülés miatt. Ezenkívül nagyon jókat táncoltam, gyakoroltam a figurákat, de számomra idegen lányokat akik tetszenek, továbbra sincs vér a pucámban felkérni... Ezt a küszöböt persze időnként átlépem és igazából pontosan tudom, hogy ez egy tánc, de mégis nagy ügyet csinálok belőle... meg legtöbbször lekötnek más dolgok... ezúttal pl. az, hogy a legutóbbi bulin említett srác kirakta a feketehajú csinos leányzót, ez persze nem volt meglepő, hiszen úgy váltogatja a nőket mint más az alsónadrágját, de azon gondolkodtam végig, hogy mit tudhat, hogy mégis bedőlnek neki.... Ma pl. egy számomra kedves leányzót szúrt ki magának, történetesen ismerem is az illetőt, így lelki válságot okozott mit is kellene tennem... beleszólni nem akarok, semmi közöm hozzá, ugyanakkor nem szeretném azt sem, ha beállna a sorba és a salsa-s skalpok egyikévé válna... Persze azt is tudom ha valaki érdekel, akkor tök nem érdekel ki mit mond, tehát magamra sem szeretném haragítani...mindenesetre némi tipródás után mikor indult el és köszönt szóltam neki, hogy vigyázzon a sráccal, visszakérdezett, hogy miért mit is tudok róla és mivel jobbat nem tudtam, így szóltam, hogy csak annyit, hogy a salsa-s lányok fele már túlvan rajta. Azt válaszolta majd megkérdezi tőle... és ez teljesen korrekt is. Így a lelkiismeretem is nyugodt és ő úgyis csak akkor fogajda el tényként a hallottakat, ha meggyőződik az igazságtartalmáról. Nem hiába okos lány, nem kell félteni. Pénteken foglaltam két jegyet Jövőhét szerdára (Ápr.9-re) az Őrült nők ketrece c. előadásra, Vikit akartam hívni, aki még a suliból ismerem és tudom, hogy nem olyan rég lett szingli, de sajnos nem jelentkezik, hiába keresem, így egyrészt jobb ha elfelejtem, másrészt úgy látszik esélyem sincs nála, szóval maradtam a régebbi barátnál, akire azért számíthatok... Kész tények elé állítva közöltem vele, hogy megyünk színázba! :):) Úgy tűnt nincs ellenére, úgyhogy ezt kipipáltam, nagyon remélem, hogy kellemes darab lesz!

Biával beszélgettünk a szingliségünk vélhető okairól, de igazából nem sikerült megnyugtató választ találnunk, nyugtáztam, hogy valami hiányziik belőlem, ezért nincs sikerem a lányoknál, de hogy mi azt nem tudom sajnos... Mindenesetre ez a valami nagyon fontos összetevő, ahhoz, hogy társa legyen az embernek... én valahogy úgy érzem, hogy ott kezdem ahol mások többnyire folytatni szokták a kapcsolatot, tehát valami az ismerkedési részen siklik el. Talán az idő megoldja ezt is. Ma vettem egy halom térkövet a kialakuló virágágyás széléhez, a Baumaxban vettem ahol kisírták, hogy 2500 Ft /m2, azaz ha jól számolok 50Ft/db, mivel kiírták, hogy 50db/m2... egyenlőre nem számoltam utánna mennyi is kell majd, így gondoltam veszek 55db-ot... ami a kasszánál már stílszerűen 55Ft/db lett... szóvátettem, de erre csak az volt a válasza a kasszásnak, hogy neki meg ennyi van kiírva.... Érdekes hozzáállás, de ennyi nem fogok vérremenő vitát folytatni, csak egyszerűen átverésnek tartom és a vásárlók átverésének. Vicces volt, hogy árultak ugyanott gyepszegélyt, ami lényegében méretre ugyanilyen, annyi a különbség, hogy laposabb és íveltebb a formája, mindezt 155Ft/db -ért, de ha valakinek ez sem elég lehetett ezt kapni gránitból is 260Ft/db -ért... ha valaki utánna számol azért egy egészséges méretű kertben egy ilyet összerakni nem kis summa.

Picit fáradtan teltek a napok, hétfőn elmentem táncolni, ami nagyon kellemes volt, de mire hazaértem már nem igen volt sem kedvem sem energiám semmire, úgyhogy ledőltem és eljött a kedd... tegnap miután hazaértem egyből kiszaladtam a kertbe és hozzáláttam egy új kertrész kialakításához, miután befejeztem a sziklakertet.(fel is teszem az ígért képet).

Persze akkor lesz szép, ha újra benépesítik a színes virágok, ezért igyekszem minél gyorsabban tenni is, ültettem bele nőszirmot és egyéb virágokat. Apám először mikor meglátta a munkálatokat fortyogott egy darabig aztán megnyugodott és belátta, hogy így van ez jól... :) azt hiszem kezdem tudni kezelni ezt a helyzetet és a hozzáállását. Közben bejelentkeztem jövőhétre Csömör jegyzőjéhez egy kis beszélgetésre, kell haladni a diplomával is, mert ha sokáig húzom bajban leszek! :) A Határ úton nem láttam a szőke tündért mostanában, szomorú vagyok, mert azért ha mást nem is, de a szépet mindenképpen szeretem akár csak látni is.... És elismerem ha valaki csinos.

A hétvége ezúttal is elrepült eszméletlen sebességgel... szombaton délelőtt elmentem a Halász-Vadász-Fegyver kiállításra, nagyon nyüzsis volt, sokan voltak és rengeteg látnivaló volt. Hatalmas állatpreparátumok, fegyverek, kések, fegyvertárolók (amiért mentem is) és persze minden finom falat vadhúsból, mangalicából és isten tudja mimindenből... de az illata valami mennyei volt! Az ízét sajnos nem tudtam meg, mert akkora sorok álltak, hogy inkább kihagytam, majd a metróban vettem hajvágót, remélem beválik, korábban nem volt ilyen....

A nap hátralévő része kertészkedéssel telt, sikerült befejeznem a sziklakert átépítését, amiről képet holnap mellékelek, már csak a belevaló növénykéket kell összeválogatni... Hely van bőven... :) Ezenkívül kellemes esemény, hogy apám végre elkezdett engedékenyebb lenni a kerttel kapcsolatban, fogalmazzunk úgy, hogy együttműködőbb egy szebb harmónia kialakításában.... Persze a héten vitával kezdtük összevetni az elképzeléseinket, aminek az lett a vége, hogy kijelentete minden marad ahogy volt... de aztán ahogy folytattam a sziklakert építését azt láttam, hogy elkezdte áttelepíteni néhány szőllőtőkéjét, ami korábban elképzelhetetlen lett volna....  Este Gábor névnapi bulija jött, ami a szokásos módon alakult, ivás és kellemes beszélgetések, de mivel elég népes a társaság, persze voltak helyes lányok is, de hamar rádöbbentem, hogy az ilyen helyek nem nekem valók... Én ugye nem vagyok nagyon nyomulós típus és ha feltűnik egy ilyen lány, az kizárt, hogy ne ülne mellette 2-3 pasi egyből, és persze tudom, hogy nem ez számít, hanem az, hogy milyenek is azok a pasik, de én arra várok, hogy egyszer valaki egy ilyen "koszorúból" rám nézzen és tudjam, hogy nem ők érdeklik.... Lehet ez csak egy ábránd, de ha kell várok bármeddig! :)

Egyébként az egyikük kimondottan helyes volt, csocsóztunk is együtt, értette a tréfát és vette a lapot a poénoknál, tipikusan egy olyan lány ankinek örülnék, de persze megint jött egy nálam magasabb, biztosan helyesebb pasi és hát együtt elemezték, hogy milyen is a lány ajakfénye.... Azért eljátszottunk négyesben egy darabig, de aztán meguntam, hogy statisztálok az újdonsült románcnak és igyekeztem másra koncentrálni...

A vasárnap jóval pörgősebb volt, eleve későn keltem, egyrészt az óraátállítás kapcsán, másrészt a buli is sokáig elhúzódott, úgyhogy egy nagyon gyors kertészkedés után azonnal indultunk is nővérem születésnapját megünnepelni... Örömmel nyugtáztam, hogy Lupi (unokaöcsém) már intenzív mosojgyakorlatokat végez felém, úgyhogy azt hiszem a kölcsönös szimpátia legalább vele megvan! :) 3-kor tudtunk elindulni haza, és még elszaladtam vásárolni, sikerült is két új pólót és 2 új alsónadrágot megvenni... Mire hazaértem már tök sötét volt, úgyhogy a kert teljesen kizárt forgatókönyv lett....

Gábor és Krszita aranyos párt alkotnak, Krszita említette, hogy szívesen kipróbálná a salsa nyújtotta esetleges örömöket és nagyon remélem, hogy meg is találja benne a számítását... Én mindenképpen támogatom, bár Gábor ahogy láttam és hallottam nem örül túlzottan ennek a vágyának, de a salsa valóban nem egy simulós tánc, a bachata már inkább! :) De felesleges a féltékenykedés mind az életben mind egy ilyen tánc során, hiszen minden az egyéneken múlik...

Furcsa álmom volt... és nem tetszett igazán...

Az álmomban egy exem férjhezment, de nem ám a jelenlegi párjához, hanem egy elég közeli barátomhoz, valakihez a csapatban.... :) A furcsaságoknak azonban mégsincs vége, Dave aki szintén jó barátom, mint a bátyja tűnt fel, aki nászajándékba egy gyönyörű régi stílusú bútort készített, de tényleg nagyon szépet, nagyjából úgy nézett ki mint keresztmamámnál a XIX.századi faragott bútorok.... volt szekrény, asztal, székek... És ugyanakkor éreztem az álmomban, hogy az említett menyasszony nem igazán boldog és azt is tudtam, hogy azért hívtak akkor oda, hogy hátha kiderül milyen céljai és szándékai vannak, tényleg akajra-e az esküvőt, vagy nem, esetleg visszajön hozzám.....

Később kártyázás indult, ott volt a "boldog" ara, aki játszott idősebbekkel is, akik ismeretlenek voltak számomra, gondolom a szülők szerepében... ez is furcsa, mert ugye ismerem az ide tartozü szülőket és egyikük sem az volt aki a valóságban... mindegy, a lényeg, hogy kártyáztak, ott volt Hanni aki a vőlegény élőbeni menyasszonya, de teljesen tesó szerepkörben Dave-el (ez legalább stimmelt), én nem szálltam be és közben beszélgettem többekkel.... Laca megint Londonban volt hétvégén bulizni, tehát ő nem volt ott ezen az eseményen, aztán feltűnt a vőlegény is.... elkerültük egymást, igazából csak később köszöntünk egymásnak, amikor én is csatlakoztam az említett kártyajátékhoz... persze Anna ült mellette és mikor kiszaladt az ő lapjait is kezelte! :) Nagyon érzelemgazdag álom volt, mert iszonyatosan sok érzés kavargott bennem, de persze az álomban többeknek más volt a hozzáállása mint az életben... A lényeg, hogy furcsa volt nagyon. Az ara izgatottan mesélte, hogy hány m-es uszája lesz az esküvőn stb., ugyanakkor azt éreztem, hogy nem véletlenül beszélget velem és nem csak barátság van azért közöttünk..... A legfurcsább az egészben, hogy a legvégén már nem is az exem volt ebben a szerepben, hanem teljesen más valaki arcra..... erre varrjon nekem valaki csomót! :):)

Nincs valakinek álmoskönyve???? :)

Péntek van.... ez a nap általában a kedvencem a héten, hiszen most kezdődik a hétvége és egy halom dolgot lehet csinálni, de egyúttal tavasz is van és a kertimunkák ideje.... A lényeg, hogy a munka ma gyorsan ment, bevételeztem, számláztam, ajánlatot írtam, minden mi szem-szájnak ingere, fő, hogy gyorsan elment a munkanap, terveim szerint hazaérve egyből nekiesem a sziklakertnek míg világos van, ez így is lett, miután kedvenc macskáim megetettem....

Itt fűzném hozzá (ha már macska), hogy Határ úton gyorsan vettem egy gyros-t, hogy ne itthon kelljen bíbelődnöm kajával és ezzel is redukáljam az építéssel töltött időt, tehát a szokásos helyen kértem egyet, de kellemes újdonság, hogy egy helyes szőke leányzó volt a pult mögött a már megszokott idős néne mellett.... hát le sem bírtam venni róla a szemem, (ahogy sógor mondaná szemmelvertem) :) Tényleg nagyon kis aranyos volt, - emlékeztetett valakire, nem akarom nevén nevezni (Barbi) - elmondtam az óhajom (nem kérek hagymát, de azon kívül minden ok) és mikor megkaptam az adagom, elégedetten konstatáltam, hogy nem csak csinos a leányzó, de jól meg is pakolta a pitám, azt hittem bajban leszek, hogy kezdjek bele... De azért csak boldogultam vele és én voltam az erősebb, az összes gyros a gyomromban végezte! Tényleg nagyon helyes lány volt, azt hiszem mostantól rá kell szoknom, hogy gyakrabban vásároljak itt.....

Szóval sziklakertre rávetettem magam és egyből egy bontással kezdtem, ugyanis találtam egy elég nagy követ, amit az aljára kellene tenni egy magasabb falnak, de mivel még nem voltam túl előrehaladott állapotban így ez nem okozott nagyobb nehézséget....Sikerült a sötétebb oldalon lévő falat jó 50-60cm-re megemelni, de majd magasabbra kell, csak ahhoz szintbe kell hozni a többi részt is, legutóbb elkövettem azt a hibát,hogy csináltam-csináltam és nem figyeltem a szintkülönbségekre.... majd a végén kiderült, hogy nem is lett magas a sziklakupac, inkább csak tagolt.... Azt is észrevettem, hogy valószínűleg a világ összes köve nem lesz elég ide, holnap az első dolgaim egyike lesz,hogy összeszedem a kertben fellelhető korábban apám álltal szanaszét szórt sziklákat és úgy rugaszkodom a folytatásnak.... De mivel most hétvégén elég sokfelé járkálok, könnyen lehet, hogy összeszedek párat ha látok és olyan helyen van, ahol hozzáférhető vagy könnyen rekvirálható.... Aki az utcára teszi annak biztosan nem is kell... ugye???!!! :)

Azért csak most nemrég értem be, mert lényegében addig csináltam, amíg csak az orrom hegyéig láttam, és mikor ez az idő eljött, akkor még egy picit.... majd reggel megnézem végülis hol hagytam abba, mert tényleg nem sokat láttam, csak töltöttem még földet oda, ahol tudtam, hogy szükség van rá.... Hát igen ez is gond, hogy egy halom föld is kell még, mivel nem szeretnék egy gödröt ásni valahova, így nem olyan egyszerű egy-egy taligával összekapirgálni, ráadásul a felső részen már elkezd erősödni a borostyán és egyéb számomra nem éppen szép kertbe való dolgok és azokkal is véres küzdelmet kell vívni.

Az sem igen segít, hogy miközben a kerttel foglalkoztam erősen fájni kezdett a csuklóm, (emelgetem a köveket és lapátolom a földet) így amellett, hogy egyre erősebb az elhatározás, miszerint meg kell lehetőség szerint mielőbb műteni a kezem, még a munka is fájdalmasan halad előre... és a csuklómnak sem igen hiszem, hogy használ az igénybevétel... De nem adom fel, amit eltökéltem úgyis végigviszem... remélem holnap lesz időm és a végére érek, mielőtt Gábor születésnapi partyjára elkezdenék készülődni.... Ugyanis holnapra nagy bulit ígértek, ott a helyem! :)

Ennek tükrében azt hiszem ma nem megyek salsa-zni, remélem Bia nem haragszik meg, de ha holanp eleve hajnalig leszek fent a buli miatt ma inkább ejtőznék picit itthon... TV-vel meg ilyesmi. Salsa lesz jövőhéten is... nem is kevés! :)