"Akkor tudsz igazán szeretni, ha ezt feltételek nélkül teszed és nem vársz viszont semmit!"
Ezzel az idézettel találkoztam a napokban és nagyon igazat adtam neki, fantasztikus lehet így szeretni valakit, valakiket, most függetlenül attól, hogy barátról vagy szerelemről van szó.... Szeretnék felnőni ehhez a feladathoz, de valahogy reménytelennek tűnik egyenlőre... sokakat szeretek, én így érzem, van akiket barátilag és van akiket jobban, nem hazudok magamnak, van akivel picit több van benne részemről, de helyére tettem a dolgot és csak baráti kapcsolattal is beérem, ha több nem lehet. Nem vívhatok szélmalomharcot és az élet nagyon sok kellemes dolgot rejteget, gyakran a legjobbakat a barátok révén, hiszen egy-egy jó beszélgetés, egy meglepetés, kedveskedés sokszor felvidít és ha ez rendszeres, akkor egy ilyen barátot az ember nem cserél le semmi pénzért! :) Talán nem haladok rossz úton, de nem megy feltétel nélkül egyenlőre, akkor érzem őszintének a barátságot a másik irányból, ha erről időnként kapok megerősítést...
Sajnos nem születtem egy Don Juan-nak, de azért helyén van a szívem... tudom, hogy nem mindenki van ezzel így, egyesek szerencsésebbnek születtek, mások nem, de ez így is van rendjén. Az azonban biztos, hogy nekem sokkal jobban meg kell becsülnöm egy igaz bárátot, mint sokaknak, talán ezért is ragaszkodom hozzájuk jobban és várok tőlük több figyelmet.... Gyakran azonban elbaltázom egy-egy rossz mondattal, vagy éppen én nem figyelek rájuk eléggé.
A mai napom nagyon-nagyon rosszul alakult minden téren, a munkában persze nem történt semmi különös, legfeljebb annyi, hogy Brigi írt MSN-en, igaz csak rámköszönt, de reméltem, hogy ezúttal tudunk picit beszélgetni is és figyel rám... csalódnom kellett, mert a szokásos beszélgetési intenzitást mutatta, egyszerűen nem figyelt rám, próbáltam csevegni vele, de egyszerűen nem adott lehetőséget arra, hogy belemerüljünk egy-egy témába....
Ezzel összefüggésben találtam megint egy idézetet: "Talán az a legjobb társalgó a világon..., aki hozzásegíti a másikat, hogy az beszéljen." Nos erre törekszem jóformán állandóan és nem azért, hogy magamnak jó legyen, hanem mert tényleg érdekel mit mond, mi történik a másikkal és ezzel tudom sokan nem értenek egyet, de a véleményére is kíváncsi vagyok, mit lát másként, hogy gondolokodik egyes dolgokról.... Viszont ha nem ad lehetőséget arra, hogy egy kérdésből téma, a témából mondanivaló kerekedjen, akkor reménytelen a dolog... töröltem is MSN-ről, úgy érzem így reménytelen az egész, annál is inkább, mert egyre biztosabbnak látszik, hogy hazaköltözik vidékre....
Vasárnapra kirándulást terveztünk barátokkal, megnéztem az előrejelzést, milyen időt ígérnek, de semmi jót nem találtam, szombatra még napos időt jósol, vasárnapra már némi esőt.... Azért reménykedem, hogy hátha mégis máshogy alakul és végre összejön egy kis kirándulás, már elég rég voltam! Meg az sem lenne hátrány, ha kiszellőztethetném a fejem végre.
