Na hát haladgatok a diplomával, de azért nem olyan sebes ütemben mint szerettem volna, persze ma nem tudtam ellenállni a természet hívó szavának és kimentem a kertbe... ez 11-kor történt és bejöttem 17-kor farkas éhesen és szomjasan... úgyhogy már ki sem megyek...

Viszont sikerült átültetni két tő rózsát amiket már régóta szerettem volna (most még határeset az átültetés, de elvileg lehet). Viszont azt egyértelműen látom, hogy a macskákkal lesz gondom bőven... pl. most kifürödtek egy halom tulipánt, ennek nagyon nem örülök, mert szegény még ki sem nyílt, de már a macskák martalékává vált. Ha így folytatják a tervezett gyep alá kerülnek trágyának! :):) Na jó én olyanra nem lennék képes, de ilyenkor eljátszom a gondolattal!

Tegnap gondolkodtam egy salsán a Kaméleonba, de az elmúlt két napban 3x vágtak át csajok és valahogy elment az élettől is a kedvem.... Volt, hogy megbeszéltem egy hölgyeménnyel villámrandit estére, persze nem jelentkezett, ez még nem is lett volna érdekes, mert erre számítottam, de beszélgettem telefonon egy másikkal, akivel péntekre biztos randit egyeztettünk szóban... na az ilyenekben már azért szoktam bízni, reggel azonban hiába hívtam nem vette fel a telefon, mikor meg 11-kor felvette közölte, hogy ő most megy a Kanári szigetekre és nincs ideje és nem is látja így értelmét.... hát mondom szupi, de azért kiharcoltam, hogy még legalább a vonatraszállás előtt fussunk össze, bevágtam magam a kocsiba úgy 20 perccel később és hívtam, hogy elindultam... erre az volt a válasza, hogy hát jobb ha visszafordulok, mert ez nem fog összejönni... erősködtem egy darabig, de egyértelművé vált, hogy hiába érvelek, visszafordultam és bementem az Euro-parkba, ahol vettem húst, akciós pizzát meg magyar!! paradicsomot és paprikát, hogy főzzek valami finomat, mert már nagyon éhes voltam az utóbbi pár napban, apu ugyanis leveseket főz leginkább nekem az meg kevés... Felslattyogtam a Humanic-ba és megláttam egy egész elfogadható kis cipőt, mivel úgyis akartam régóta venni, így kapóra jött, ráadásul a csajos élményem így egy vásárlással ellensúlyoztam, vígasztalódtam. :)

Aztán itt van Timi esete akivel a színházba mentem, persze nem sokat várok az egésztől, hívtam és nem jelentkezett, meg sem kellett volna próbáljam többször, de végül valahogy a sokadik hívásra felvette és sűrű elnézéseket kért, amiért nem jelzett vissza, meg, hogy nem látta, hogy kerestem mert le volt némítva.... bla-bla... Mondtam, ez nem érdekes, csak érdekelt, hogy összefuthatnánk-e valamikor, de erre meg azt válaszolta, hogy persze, csak nem most, mert elég zsúfolt a hétvégéje... hát ez azért adott némi erőt nekem, csakhogy az iwiw-en meg azt látom, hogy folyamatosan a Lovehunter-t bújja, ami pedig nem épp arra utal, hogy annyira érdekelném... hát ez van, szívás, jobb ha nem várok ettől semmit. Egyértelmű, hogy nem értek a csajokhoz, egyébként még ő említette, hogy mivel beszéltünk arró, hogy szoktam járni kirándulni, valamikor elmehetnénk egy nagyobb túrára... hát ezen felbuzdulva ki is kerestem egyet, 18.-ra találtam és elküldtem neki a programot... láttam, hogy még aznap este megnyitotta a levelem, gondoltam majd akkor válaszol... persze várhattam, hiába volt azóta fent többször és fürkészte a Lovehunter-t, nekem nem válaszol és mikor most délután ismét sikerült elérnem, mondta, hogy látta, hogy írtam, de hosszú volt és nem olvasta el, valamint hogy a jövőhéten neki úgysem jó, mert akkor megy majd haza...

Azon gondolkozom, hogy a nők mit is várnak egy pasitól... Barbi szerint túl erőszakos, vagy inkább nyomulós vagyok... A fent leírtak alapján azt mondanám bizony így van és vissza kell vennem, de az az igazság, hogy lényegében 17-27 éves koromig az a típus voltam, aki várt.... várta, hogy visszahívják, várta, hogy keressék, várta, hogy történjen valami és odament lányokhoz, de az első olyan szóra, amikor úgy érezte nincs esély, visszavonult.... hát nem is volt barátnőm, nem vezet célra a megalkuvás és most az a visszajelzés, hogy nyomulok..... Pedig tényleg nem, ha valaki ismeri az igazi énem, akkor tudja, hogy nem szoktam odamenni lányokhoz és nem szoktam tenni-venni magam senki előtt, hogy jópofizzam, egyedül akkor veszem elő ezt az énem, ha úgy érzem van alapja, pl. hogy eljön velem valaki valahova... és persze tudom, hogy nem szabadna, de én ilyenkor úgy látom, hogy azért teszi, mert esetleg érdeklem és ha én is szeretnék vele találkozni miért ne hívhatnám több helyre??? 

Természetesen az ember észreveszi, ha már a 3. alkalommal utasítják vissza, és ha az nyomulás, hogy valakit elhívok, mert érdekel, akkor ok, igaz és nyomulós vagyok!!!! Mert igenis elismerem ha valakivel szeretnék együtt lenni, igyekszem elhívni, hogy élvezhessem a társaságát és hogy adjak esélyt annak, hogy bármi kialakuljon, hogy megismerjem... de abban biztos vagyok, hogy olyat soha senki nem tapasztalt nálam, hogy elhívtam randizni, vagy elmentünk valahova és ott erőszakoskodtam volna vele, vagy úgy éreztem volna többet engedhetek meg a kelleténél, én mindig olyan voltam, hogy ilyenkor már azt keresem a lány mit mutat, milyen jelet ad....... Ha meg többször nem ad, hát nem hívom többet!

Vicces volt legutóbb is egy Barbis beszélgetés volt a HV-ban, arról beszélgettünk milyen jeleket adnak a nők és ezt a pasik mennyire nem veszik (ő meglátása szerint). Nos ahogy eljöttem a táncról, villamos felé indultam és megláttam a Burger King előtt egy szőke lányt... nem volt túl szép, de aranyos volt és bár akkor még nem nézett vissza, de kb fél per alatt összetalálkozott a tekintetünk.... Ezt én nem veszem akkora jelnek, hiszen lehet véletlen is, ráadásul mit is kezdtem volna vele, hiszen társasággal volt. Elmentem és megálltam a megállóban.... Úgy 3-4 perc múlva a leányzó kis csapata is arra jött és elmentek mellettem, persze már néztem a lányt, hogy mi is fog történni, rámnéz vagy nem néz.... és nagy meglepetésemre ahogy eljött mellettem, nemcsak rámnézett, de rám is köszönt! :) Hát égtelen zavarba jöttem a meglepetéstől, csak annyit mondtam, hogy "Helló!", de mielőtt bármi más is törénhetett volna ő már továbbment és a kis társaság mellett állva velük beszélgetett, ráadásul a tömegtől mégcsak nem is láttam az arcát, hogy néz-e felém vagy sem.... Szóval ennyit a jelekről és arról, hogy mit is lehet ilyenkor tenni... ha annyira helyes lett volna mint azok a lányok akikre "nyomulok", akkor biztosan odamegyek társaság ide vagy oda és megkérdezem, hogy a köszönés mellé jár-e egy telefonszám is, de, de ezt az eseményt inkább elraktároztam későbbre és az Önbizalom szektor erősítésére áldozom, amire nagyon, de nagyon ráfér egy egy ilyen alkalom, mert sajnos nem túl gyakran történik velem ilyen! :) 

Beszélgettem Anna-val, ez már lassan kezd általános tényező lenni és nem azért, mert bármit is akarnék, csak egyszerűen mert az exem és érdekel, valahol fontos a számomra és nem akarom kiölni magamból, ráadásul képtelen is lennék rá... De még mindig meghökkent, olyan dolgokat talál ki, hogy az agyam néha felgyújtanám.... :) Most az az új, hogy angolt tanul... ez tök jó, hasznos és kellő dolog, ráadásul tanulni nagyon jó dolog még ilyenkor is, én is szeretnék majd megragadni minden alkalmat erre... de nemcsak tanul, kitalálta, hogy ősszel elmegy Máltára 3 hónapra és ott tanul nyelvet..... kérdeztem akkor már miért nem Angila, ahol talán munkát is talál és így kijöhet a 0 szaldó... erre a válasz természetesen, hogy mert Máltán van napsütés, tenger és meleg! :):) Vitathatatlanul igaza van, és még meg is értem, hiszen ha annyi időm és pénzem lenne talán én is ezt választanám... de hogy mit akar az élettől azt szerintem ő sem tudja... csak él-él és jajj de jó! :):)

Én meg közben majd megveszek azért, hogy találjak egy olyan vlakit, aki fontos a számomra, hogy idővel gondolkodhassam családban vele, hogy már egy pici gyerkőc kússzon-másszon a kiságyban és hogy az ő biztonságuk és életük érdekében gürizzek, ne semmitmondó dolgokra menjen el a pénz, mint autórádió meg hasonlók.... Szeretnék már azzal foglalkozni, hogy boldog legyen és nem azzal, hogy álmokat kergetek amint feltűnik egy csinos lány a láthatáron. Egyszerűen érzem, hogy bennem van az, hogy megállapodjam, hogy egy lányt akarjak boldoggá tenni és ezért ha kell áldozatokat is hozzak... Persze sokan mondják, hogy ezek csak szavak... számomra inkább érzések. Szeretnék végre egy olyan lány mellett felkelni, mint akikkel most tényleg jó barátságban vagyok (inkább nem nevezném most őket név szerint, de sajnos nincsenek sokan) és ezt persze minden másik reggel megismételni.... :)